|
|
| Családi történetek: üdülés Brácson 2011-ben |
|
Réka novellája A novella bírálatai A finnugor fesztiválon... Olaszországi próbaút Észtországi kiruccanás Salzburgi út Szentföldi zarándoklat Lisszaboni utazás Üdülés Brácson Üdülés Brácson 2011-ben |
Üdülés Brácson 2011-ben Mi ketten Baloghék vácszentlászlói házából indultunk szeptember 4-én, vasárnap reggel 3/4 7 körül, Petra lakásánál csatlakozott Petra, Réka és Zoli, na meg Kófic, s irány a horvát határ. Több pihenő, s vezetőváltás után érkeztünk Splitbe, de a komp indulására még jócskán várni kellett. Végül aztán du. 6 órakor érkeztünk a helyszínre, Postirába, ahol már várt a gondnok a feleségével. Zoli szülei külön jöttek, mert ők Miskolcról indultak, de negyed nyolckor ők is befutottak. Zita, Sanyi és Gabó csak szerdán délután indulhattak, nem volt elég szabadságuk. Koccintottunk a szerencsés megérkezésre. Szeptember 5, hétfő Az idő hűvöskés, borús volt, emiatt csak megnéztük a strandot, ahova fürödni járni fogunk. Hazafelé, már a kapuban kapott el bennünket az eső, ami apró jegeket is hozott. Úgy egyeztünk meg előzőleg, hogy alaposan bereggelizünk, majd vacsorára főzünk is valamit, mindig valaki más, emiatt nem ebédeltünk. Délután sétálni mentünk a faluba, utána vacsora. Szeptember 6, kedd Ragyogó szép időre ébredtünk. Reggeli után irány a strand, a víz is jó volt, így mintegy 1-ig ott voltunk. Hazamenetel után elhatároztuk a következő úticélt: Nerežišća, itt a Koloč, egy kőgyűrű várt meglátogatásunkra. A kocsikat leraktuk (mint később kiderült, nem jó helyre), majd gyalog vágtunk neki az útnak, ami jó félóra volt. A gyűrű maga érdekes volt, ki volt írva, hogy felmászni tilos, de sziklamászó tartozékokat (rögzitőfül, lánc és karabiner) láttunk odarögzítve :-) Visszafelé mentünkben is rácsodálkoztunk a sok kis kertre, ahol sokkal több volt a kő, mint a föld, sziszifuszi munka lehetett ezeket így kialakítani, hogy valami kevés dolog megteremjen, itt elsősorban olajfára, fügére ill kis részben más gyümölcsfákra gondolok. A parkolóban a kocsijaink elé úgy álltak meg, hogy mozdulni sem tudtunk. Sok dudálásra jöttek ki a szemközti házból s közölték, hogy ez magánterület. De azért elálltak egy kis idő múlva. Még sétáltunk a faluban, a templom környékén. Otthon aztán egy jót főztünk s ettünk, még maradt is belőle másnapra egy kevés. Szeptember 7, szerda Reggeli után strandolás, jó időben, délután pedig Škripbe mentünk. Ebben a kis faluban van egy vár(acska), az eredeti tulajdonos család egyetlen leszármazottja lakik ott. A rendkívül disztingvált megjelenésű hölgy mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, mint a helyiek legtöbbje, s a várat megnézőknek kínálja a portékáját: szárított fügét, diólikőrt, desszertbort, fehér- és vörösbort, extra szűz olivaolajat. Érdekes látvány volt egy kredenc felsőrész a mennyezetre húzva, üveg helyett tüll, s benne sonkák érnek-száradnak. Utána elmentünk a szomszédba, egy idős házaspár lakott ott, náluk is hasonló kínálat volt. Az itteni hagyományos kőtetőt itt alulról láthattuk. Bejártuk a templom és a temető körüli részt, nagyon szép és érdekes. Aztán otthon megint vacsorát főztünk. Vacsora után beszélgetés, társasjáték, kártyázás, olvasás következett. Balogh Anti kitartott mellettünk, mi ugyanis Zitát és a két fiút vártuk, akik éjjel egy után, az utolsó komppal meg is érkeztek. S akkor még velük is egy csomót beszélgettünk. Szeptember 8, csütörtök A késői (vagy túl korai?) fekvést késői felkelés követte. Reggeli után azonban nem voltunk restek a strandra menni. Aztán ebédeltünk, mert a fiatalok elég éhesek voltak már akkor is. Standard séta után grillezéshez készültünk. Nagyon fínom lett, annyit készítettünk, hogy másnap reggelre is maradt bőven belőle. Szeptember 9, péntek Még korábban Réka és Zoli javasolták, hogy menjünk át komppal, kocsival a szárazföldre (Makarska) majd Omišba. Itt ömlik be a tengerbe a Cetina folyó, az alsó szakasza kis motoros és evezős hajókkal járható, nagyon szép. Aztán még szerdán a postirai kikötőben találtunk egy lehetőséget, hogy pénteken hajóval menjünk át Omišba. A hajón beszálláskor welcome-drink majd bor, ásványvíz várt, majd egytálételt kaptunk később ebédre. Ebéd után - fakultatív módon - felmehettünk kis hajókkal a Cetinán vagy egy háromnegyed órányit, onnan már kezdődtek a zúgók, ahol raftingolni lehet. Mások ezalatt az omiši homokos strandon fürödhettek, vagy várost néztek. Nagyon jó ki kirándulás volt és olcsóbb, mintha kompoltunk volna. Hazaérve Postirába a kikötő után, a halfeldolgozó mögött egy védett öbölbe mentünk fürödni, majd vacsorázni mentünk haza az üdülőbe. Szeptember 10, szombat Petrának el kellett mennie hamarabb, elkísértük a komphoz. Később kirándultunk egyet: a cél Vidova Gora volt, ez az adriai szigetvilág legmagasabb pontja, a kilátás gyönyörű, és van ott néhány emléktábla és emlékmű is. Hazamentünk, s ott a tegnapi helyre mentünk fürödni, mert ott a tengerpart részben homokos, jobb volt a vízbejutás (legalábbis nekem...). Aztán vacsora után pakolászás következett, hogy reggel időben el tudjunk indulni haza. Szeptember 11, vasárnap És eljött a hazaindulás napja. Reggelizésképp az előző napi szendvicseket ettük, bepakoltunk a kocsikba, majd átadtuk a kulcsokat a gondnoknak. S vettünk jó néhány liter olívaolajat, amiről aztán itthon kiderült, hogy rendkívül fínom! A 9 órás komppal elindultunk, s váltott vezetéssel jöttünk Budapestig, utascsere után Vácszentlászló, majd Miskolc következett. Az üdülés fotói itt láthatók! vissza az elejére |
|||