|
|
| Családi történetek: salzburgi utunk |
|
Réka novellája A novella bírálatai A finnugor fesztiválon... Olaszországi próbaút Észtországi kiruccanás Salzburgi út Szentföldi zarándoklat Lisszaboni utazás Üdülés Brácson Üdülés Brácson 2011-ben |
Utazás Salzburg és környékére (2008.10.21-2008.10.25) 10.21, kedd Indulás Petrától ¾ 9 körül. Útvonal: Bp-M1-A4-S1-A21-A1-Thalgau-i letérő-Hof bei Salzburg-Faistenau. A mosonmagyróvári benzinkútnál felvettünk egy stoppost, aki Freiburgba igyekezett, ott tanult ugyanis klarinétozni (a magyar Zeneakadémia elvégzése utáni továbbképzésen). A thalgaui letérő előtti parkolóban raktuk ki, mint mondta, nem remélte, hogy idáig ilyen hamar eljut, öt perc várakozás után vettük ugyanis fel. A szállást (Gästehaus Rosa Leitgeb, Faistenau falu, Anger 75 ill. Hinterseestraße 88, 20-25 km-re a salzburgi koncert színhelyétől) elfoglaltuk kb. 2-kor. Ez a völgyben van, kb 760 m magasan. Időnk volt bőven, így sétáltunk egyet a faluban, megnéztük az 1000 éves hársfát és a templomot, majd átöltözés után bementünk Salzburgba, az Erzsébet templomba (Plainstrasse 40), ahol Zitáék énekeltek. A jegyek 12-40 euro között mozogtak. A hangverseny nagyon jó volt, hatalmas tapssal jutalmazta a közönség az előadókat. Az egyik kórustag, aki minden hangversenyükön szokott videózni, most megkért, hogy kezeljem a készüléket ott, ahol ülünk (az orgona fölötti karzatról), de emiatt egy széket ki kellett tenni a sorból. Sajnos oda is szólt jegy, a jegy gazdája nemes egyszerűséggel kitette a videót állványostul. Emiatt az egész két órás, szünet nélküli hangversenyt kénytelen voltam végigvenni állva, kézből, vagy korlátra letámasztva. A hangverseny után már Zitával együtt hazamentünk a szállásra. 10.22, szerda Bementünk Salzburgba, sokat sétáltunk a városban, egyik hídon oda, a másikon vissza. 10.23, csütörtök A ködös idő miatt először a közelbe, a Hintersee-hez kirándultunk, majd onnan átmentünk egy keskeny úton Halleinbe, ebbe az aranyos, régi kisvárosba. Álmos kisváros, ha nem lettek volna az iskolások, azt hihettük volna, hogy kihalt a város :-). Visszafelé megálltunk Faistenau faluközpontjában és megnéztük Zitával is az 1000 éves hársfát. Este elmentünk egyet sétálni a szállással szemközti részre, de nagyon hamar ránk sötétedett. 10.24, péntek Átmentünk Németországba (közel volt!), a Königssee-hez. Először fel akartunk volna menni a Steinkehlhaus-hoz (Sasfészekként is ismert, ez Hitler egyik tartózkodási helye volt, az 50.szülinapjára építették), de ködös volt az idő és félő volt, hogy azon túl, hogy semmit sem látunk, még be is zár időközben, emiatt inkább először sétáltunk egy keveset a Malerwinkel felé, majd sétahajókáztunk St.Bartholomä-ig. Azért nem tovább, mert ilyenkor október vége felé már a további részek nem is kapnak napot, nagyon hideg van, emiatt oda már nem indítanak járatot. A tóról: 8 km hosszú és 1300 m széles. Egy sziklahasadékban van, emiatt nagyon mély, átlagosan 120 m, de több helyen 200-nál is több, emiatt nem is nagyon fagy be soha. Folyó nem táplálja, csak a csapadékvíz és az olvadékvíz, emiatt a víz ivóvíztisztaságú. Nem is közlekedhetnek rajta motoros hajók, csak elektromosak. A mienk 70-80 személyes volt, az 1920-as években épült. Az akkutelepe 4 tonnát nyom és 15 órányi üzemet tesz lehetővé egy feltöltéssel. Nem sokkal indulásunk után elértünk egy helyre, ahol egy vízesés volt, itt a víz mintegy 200 méterről esik le. Egy másik helyen olyan meredekek a sziklák, hogy ez a rész nagyon visszhangos, állítólag 6-7 visszhang is hallatszik néha. A mi hajónk vezetője egy kis kürtön játszott egy dallamot, annak szép visszhangját lehetett hallani (egyszer). Utána perselyeztek a „mesternek“. Egy részen egy vörös kereszt volt a sziklára festve. Itt egyszer egy hatalmas sziklatömb vált le és esett egy arra járó hajóra, több ember meg is halt. St. Bartholomä-ban kiszálltunk, sétáltunk egyet a parton, megnéztük a templomot, ami régi volt, de nem különösebben érdekes, utána egy másik járattal visszajöttünk a kikötőbe. Hazatérés az A10, majd az A1-en keresztül, utána kocsival elmentünk a közeli Tiefbrunnau-ba, onnan kitérővel Ellmau-n keresztül, Fuschl am See-t érintve hazatértünk. 10.25, szombat Összepakolás után elmentünk Hallstattba, ebbe a tündéri kisvárosba, mely a róla elnevezett tó meredek partjára épült, a házak 3-4 sorban vannak egymás fölött a hegyoldalban. Ennek az „elrendezésnek hála“ a kisváros megközelítése nagyon macerás volt, miközben idegenforgalmi látványosság lett. A helyzet megoldására egy hosszú alagutat fúrtak a hegybe, most már így közelíthető meg a város gépkocsival, autóbusszal. A parkolóban minden 4.-6. kocsi magyar volt! A parkoló közeléből indul egy sikló a hegyre, egy sínpályán közlekedik a két kabin, fel és le egyszerre, középúton emiatt egy kitérő is van. A partközelben úszó „szobrokat“ lehet látni, mindegyikhez ott volt a „magyarázat“ egy táblán. Megnéztük a templomokat, sétáltunk az utcákon. Hallstattból hazaindultunk a Bad Ischl-Gmunden-A1-... stb. útvonalon, érkezés Petrához kb. ½ 8-kor. 10.26, vasárnap Ha már Budapesten voltunk, elmentünk a Farkasréti Temetőbe, meglátogattuk a szüleim, Júlia néni és Ádám bácsi, valamint a szüleim volt szomszédja, Bandi sírját, majd elmentünk (az öreg) Seszták Laciékhoz. Találkoztunk kis Laciékkal is, Hanna nagyon aranyos volt, nagyon barátságos. Hazaindulva felhívtuk Gödöllőn N. B. Gyuriékat, otthon vannak-e. Mondták, vendégeket várnak, de csak menjünk. Mentünk, és régi ismerősöket találtunk ott: Évát Németországból és B. Ferit feleségével. Jót beszélgettünk, többek között a közelgő mindenszentekről, halottak napjáról. Julika úgy mondta elsejéről: az a világítás napja. Még sohasem hallottam ezt, Erdélyben bizonyára így mondják. Egyébként Julika szülinapjára jöttek össze. Ezzel kapcsolatban említette Julika, hogy ez alkalomból elment a szüleihez egy kis ajándékkal és "megköszönte a mamájának, hogy világra hozt őt". De így tesznek vele is a gyerekei a saját születésnapjukon. Nagyon szép gondolat...Tőlük már valóban hazavezetett az utunk. vissza az elejére |
|||