|
|
| Családi történetek: szentföldi zarándoklat |
|
Réka novellája A novella bírálatai A finnugor fesztiválon... Olaszországi próbaút Észtországi kiruccanás Salzburgi út Szentföldi zarándoklat Lisszaboni utazás Üdülés Brácson Üdülés Brácson 2011-ben |
Szentföldi utazás (2009.02.18-2009.02.26) (Az alábbiakban leírtak főleg az úton elhangzottak alapján készültek. Elég sokat jegyzeteltem, de lehet, hogy nem jól, vagy félreérthettem dolgokat. Éppen ezért kérek minden kedves úti (zarándok) társamat, hogy segítsen a pontatlanságokat megszüntetni, a hiányosságokat pótolni. Minden segítséget előre is köszönök!) 02.18, szerda: Budapest-Tel Aviv, Yafo, Netanyja Petra vitt ki bennünket a repülőtérre, olyan hajnali 1/4 7 felé, mert az Izrael felé tartó gépekhez az általánostól eltérően már az indulás előtt 3 órával kint kell lenni. A forgalom kicsi volt, így mi lettünk az elsők a csoportból. Hamarosan megérkezett a csapat (főleg miskolciak, egy házaspár Tiszaújvárosból, egy másik Pécsről, Szikszóról és Felsőzsolcáról egy-egy ember) Gulybán Tibor atya vezetésével. Dörgicséről jöttek barátaink, Margó és Csizi. Megérkezett az utazási iroda munkatársa, aki kiosztotta a jegyeket és a biztosítást, majd elkezdtük a beszállás előtti "ceremóniát": először izraeli biztonsági szakemberek "interjúkat" készítettek velünk, majd jött a többi: becsekkolás, biztonsági ellenőrzés, útlevélellenőrzés, és máris a beszállási kapuknál találtuk magunkat. A beszállásra 1/2 10 tájban került sor. Hamar felszállt minden utas, így már a hivatalos indulás előtt (10.10) 10 perccel a gép elkezdte a kigurulást, de felszállni csak mintegy 10.40-kor tudott.  Indulás előtt a reptéren Az izraeli nemzeti légitársaság (ELAL) Boeing 737-es gépével utaztunk. A felszolgált kaja fínom volt, a repülési idő viszonylag gyorsan eltelt, és helyi idő szerint 14:50 körül leszálltunk a Tel Aviv-i Ben Gurion repülőtéren, ahol már várt a fogadó utazási iroda (angolul beszélő) munkatársa. Kis kalamajka is adódott: egyik csapattársunk az interjú során bevallotta, hogy nem ő csomagolt, hanem a felesége, ráadásul a lánya bőröndjébe; ez elég is volt arra, hogy a bőröndöt felbontsák, tartalmát egy hullámpapírdobozba tették és azt tették fel a gépre. A bőröndöt később átvizsgálták, és miután nem találtak semmit, a következő géppel utánunk küldték, majd a második napon kaphatta vissza. A busznál már várt idegenvezetőnk, Páll Tibor, aki az Iseum Tours izraeli partnerirodája, a Kenes Tours munkatársa. Erdélyi származású, ott is tanult (földrajz-néprajz szakos tanár) és 22 évvel ezelőtt telepedett le Izraelben. A diplomája honosításához a szakdolgozatát a keresztes háborúk témakörében írta. Később sokat dolgozott ásatásokon, feltárásokon, pl. barlangász múltja révén barlangok feltárásában is. Az út során ő volt végig velünk. Először Jaffa-ba (Yafo), a Földközi tenger partjára mentünk, ami ma már Tel Aviv óvárosának tekinthető. (Tel Aviv tulajdonképpen a XX. sz. elején létesült, mint Yafo egyik külvárosa, ebből fejlődött mára milliós lakosú várossá. Izrael megalakulásakor annak fővárosa lett.) Megnéztük a Szent György rk. templomot és mellette Simon tímár házát kívülről, a környékét, lesétáltunk a tengerpartra, a kikötő környékére. Sok menyasszonnyal (és vőlegénnyel, természetesen) találkoztunk, akik fényképezkedtek. Idegenvezetőnk (a továbbiakban: PT) elmondta, hogy az esküvő céljára a zsidó hagyományok szerint a kedd a legalkalmasabb, ekkor van a legtöbb esküvő. Másik (helyi) szokás , hogy a tengerpartra vezető utakon, parkban, a művésznegyedben fényképezkednek. Én magam néhány perces sétám alatt legalább 6-8 párral és fotósaikkal találkoztam. A templom környékén kialakult egy művésznegyed: egy rendelet szerint az ottani feltárt és rekonstruált házakat, melyeket hangulatos sikátorok kötnek össze, csak művészeti célra lehet felhasználni. Így alakultak ki ott művész-házak, galériák, a világ minden tájáról telepedtek ide művészek.  A művészeti negyedben Idejövet a buszból láttuk, hogy lepusztult, sokszor romos régi házak között egy-egy új építésű ház vagy házcsoport húzódik meg. PT ennek magyarázatát is megadta.  Régi és új házak Yafo utcáin Yafo-ból a modern (és kevésbé modern) Tel Avivon keresztül mentünk tovább szállásunk, Netanyja felé. Utunk a Yafot és Tel Avivot elválasztó határfolyó hídján vezetett keresztül. Ezzel kapcsolatben hallottunk egy érdekes történetet is. Friss építésű, jól kinéző (lakó)házak között is láttunk fákat (jellemzően datolyapálmát), zöldet, a rendezettség látszott általában. Az út olyan - már régebben épített - házak között vezetett, melyek több konzulátusnak és nagykövetségnek adtak helyet. PT elmesélte a jelenlegi ekörüli furcsa helyzetet. Már ekkor - és utunk során több alkalommal is - szó került Izrael állam kialakulásáról, a cionizmusról . Az első szállásunk a tengerparti Netanyán volt, a Hotel Residence-ben. A szálloda is a tengerparton volt, az erkélyünkről szép kilátásunk volt a tengerrre, a part is nagyon jól ki volt alakítva. A hullámzó víz megvilágítása nagyon szép látványt nyújtott. Pénzt váltottunk, a dollár árfolyama: kb. 4 sékel. Vacsora után esti sétát tettünk a tengerparton, kellemes időben. Szedtünk is néhány nagyon érdekes alakú kavicsot...  Kilátás netanyai teraszunkról Az ezen a napon készített fotókért kattints ide! 02.19, csütörtök: Cezárea, Haifa, Akko A bőséges reggeli után bepakoltunk a buszba. PT kiosztotta az Iseum izraeli partnerirodája, a Kenes Tours praktikus ajándékait: egy piros-fehér sapkát és egy térképet, mely a szentföldi célokat is tartalmazza. Irány Cezárea. Ez egyike Nagy Heródes (aki Kr.e. 32-4 között uralkodott, és akit a világ inkább csak csecsemőgyilkosként ismer) híres építészeti műveinek. A várost megtervezték, egymást keresztező utcákkal, színházzal, piaccal, templommal, nagy kikötővel. A palota a vízre futott ki. Épült egy hippodrom, ahol lovas- és kocsiversenyeket tartottak, Flavius is ezt említi a Zsidók háborújában stadionként. Kr. e. 6-ra a város Palesztina római kormányzóságának lett a székhelye. A város építése 12 évig tartott, Heródes a legjobb mestereket és munkásokat fogadta fel. Pénze, mint a pelyva és nem bízott a rabszolgákban (apját is rabszolgák ölték meg), ezért... No és mindenből a legjobbat, a legnagyobbat akarta létrehozni. A rómaiak iránti hódolata jeléül nevezte el Cezáreának.  A palota boltozatos pincéjének mozaikpadozata Továbbmentünk Haifa felé. Útközben láttuk a híres Sharon rózsáját, mely azonban csak szeptemberben nyílik. Ugyancsak érdekes, fehéres bokrok mellett mentünk el: ezek voltak az Illés bozótjai, melyek nagyon jó tűztartó tulajdonságúak. Nagyon szép vörös tulipánokat is láttunk: állítólag a világ összes tulipánjának ez az őse. Ottlétünk időszakára volt még jellemző a pipacs: érdekes, sötétpiros, majdnem bordó színük szokatlan volt. A Kármel hegyre, mely Haifa szélén van, kapaszkodott fel a buszunk, ahol egy karmelita kolostort találtunk. Mellőle gyönyörű kilátás nyílik a városra és a Földközi tengerre. A kolostor közelében lévő Stella Maris templom oldalkápolnájában volt az aznapi mise. A kápolnában egy zsidó származású, katolikus apáca emléktábláját láthatjuk: Auschwitzban halt meg. Továbbmenve megálltunk a Bahai hívők szolgálatára épült Perzsa kertnél, melyet a világ egyik legszebb kertjének, parkjának tartanak, külön őrzik. Utunk Akko felé vezetett tovább, de még keresztülmentünk Haifa azon részén, is, ahol a gazdagabb emberek laknak. Itt az ingatlanok árai a csillagos ég felé tartanak. Ekkor hallottunk először a közelgő vörös-tengeri ciklonról.  A Perzsa kert felső része Akko a Földközi tenger medencéjének legrégebbi kikötője, fontos csomópont volt. Nem véletlen, hogy az idők folyamán sokan hódították meg, a különböző korok mind lenyomatot hagytak maguk után. Az óváros többrétegű, az újabb kori ásatásoknál derült ki, hogy még mindig lehet további "rétegeket" találni. Pl. a közelében lévő Napoleon-domb, amin a császár lovasszobra áll, csonka: a hegyet részben elhordták, mert ezzel tömték be az óvárost, és erre kerültek az újabb rétegek. Az alul levő falak néhol 30(!) méter szélesek. Lehet, hogy még mindig vannak feltáratlan, eddig ismeretlen részek. Az eddig ismert alsó rész felfedezése pl. úgy történt, hogy a felett való rétegben a II. világháborúban angol börtön volt. Két fogoly úgy gondolta hangokból, hogy alattuk tenger lehet, megpróbálnak arra megszökni. Ásás közben egyikük beesett a lyukba. Kiszabadították, ő elmondta, hogy ott valami ismeretlen terem van, azonban nem hallgattak rá. Kiszabadulásuk után elmentek aztán Londonba is, míg végül valaki meghallgatta őket, a helyszínt megtekintették és utána elindulhatott az alsó rész feltárása. A keresztesek uralmát az 1104-es győzelmük indította. II. András magyar király is járt itt 1217-ben, igaz, csak egy napig. Az itthonról kapott rossz hírek hatására rögtön visszafordult, s szárazföldi úton visszaindult. A keresztesek uralmának 1291-ben a mamelukok vetettek véget. Utánuk a törökök, majd az angolok jöttek... Akkoban működött a világ talán legelső kórháza is.  Akko, a Refektórium Következő szállásunk - mely a libanoni határ közelében lévő Gonen kibucban volt - felé igyekezve idegenvezetőnk néhány általános ismerettel "bombázott" bennünket. Megtudtuk pl., hogy Izraelben a vallási előírások maximális tiszteletben tartása a "kötelező", emiatt elég nehéz a munkaszervezés. U.i. a drúz istentiszteleti nap a csütörtök, a péntek a muszlimoké (d.u. 1 óráig), utána a zsidók jönnek a sabbath-tal, mely a szombati "elválasztás" szertartásáig tart (ebben az időszakban pl. nem szabad dolgozniok), majd a keresztények jönnek... Megtudtuk a kibucunkról, hogy már "nem az igazi", vagyis a javak szétosztása nem egyenlően történik. Ez a 2000-ben történt privatizáció óta van így. A kibucnak egy erre a célra épített/átalakított részén, a domboldalon több sorban is kialakított, általában egyszobás, sor-apartmanokból álló épületekben aludtunk. A szállás elfoglalása után vacsorázni mentünk. PT már előző nap felkészített bennünket arra, hogy - a már említett vallási előírások miatt - az ételek, amit kapunk, mindenütt kóser (jelentése: megfelelő) lesz. Itt a kibucban is gazdag választékot és nagyon fínom dolgokat találtunk és ez volt utunk további részén is a jellemző, akár reggeliről, akár vacsoráról volt szó (de azért a kibucos kaja messze a legjobb volt)... Az ezen a napon készített fotókért kattints ide! 02.20, péntek: Galilea és a Genezáreti tó környéke Reggeli (10-12 féle sajt és túró, zöldségek, tojás, lekvárok, hal, kávé, tea, gyümölcslé) után elindultunk Jézus életútja egyes állomásain. Odafelé útban a környékről hallottunk általános információkat. Így megtudtuk, hogy a közeli Hermon hegyen évi 1000 mm csapadék esik, a hegy egy mészkőtömb, mely mint a szivacs szívja magába az olvadékvizet és szűri azt meg (a most előbukkanó vizek 40-50 évvel ezelőtti csapadékokból származnak). A Jordán egyik forrása (a háromból) is innen kapja a vizét. A Galileai (Genezáreti) tavat is a Jordán folyó táplálja. A tó az átlagos tengerszint alatt mínusz 217 méterrel van, ezzel a föld legmélyebben lévő felszíni tava. Utunk során átjöttünk a Golan fennsíkon, mely korábban harcok helyszíne volt, és amely az 1967-es háború óta része csak Izraelnek (előtte a Jordán volt a határfolyó). A Hermon hegytől délebbre van a Galilea-hegy (gallil=hullámos, a hegy alakjáról kapta a nevét). Először Beth Saida (jelentése: hal [halászok?] háza) következett, itt talákozott Jézus Mátéval, a vámossal és itt tette őt követőjévé. Elmentünk Capernaum mellett, majd megérkeztünk Tabgha-ba, mely a görög heptapegon (hét forrás) név arab megfelelője. Ez utal a környékre, az ezen a partszakaszon a tóba ömlő meleg források a Jordán be- és kifolyásával együtt egy a tó felső részén egy elliptikus áramlatot indítanak el, ez állandóan meleggé teszi ezt a tórészt, és halfajokban gazdaggá. Olyan fajok is élnek itt, melyek nagyon-nagyon régiek, ennek oka az, hogy nem tudtak a Vörös tenger felé leúszni, a Holt tenger nagy sótartalma miatt és itt maradtak. Tabgha-ban két templom is van. Az egyik a csodálatos kenyér- és halszaporítás helyszíne, az itt lévő templomot egy német rend építette. Belül van egy szikla, amire Jézus a kenyereket tette. Van benne még két nagyon régi mozaik, egy a szaporítás szimbólumaival, egy pedig az u.n. nilométerrel. Ez utóbbi mutatta eredeti helyén a Nílus vízállásását, vagyis a várható termékenységet. Ettől nem messze van a Jordán egyik forrása. Odébbmenve a csodálatos halfogás helyszínére jutunk. Itt egy bazaltkőből épített kápolna áll. Jézus feltámadása után itt jelent meg tanítványainak. Amikor a halászok üres hálóval tértek vissza, még egyszer kivetettette velük a hálót, s azok akkor annyit fogtak, hogy alig bírták kihúzni. Jézus megvendégelte tanítványait (a kápolna belsejében lévő sziklán lévő felirat - Mensa Christi, vagyis Jézus asztala - utal erre), és kinyilvánította Péter elsőbbségét, primátusát, vagyis őt tette meg egyháza fejévé. A kápolna neve emiatt lett Primátus kápolna.  Mensa Christi A boldog mondások hegye következett, ez a hegyi beszéd helyszíne. (Thomas Miller evangéliumkutató indította el 1992-ben azt az akusztikai kísérletet, mellyel igazolták a hegyi beszéd helyét, egy sziklát: ugyanis a tó partján magas vízállás mellett a sziklán elhangzottak úgy hallatszottak, mintha mellettük beszéltek volna...). A szikla mellé épült egy nyolszögletű templom, melyet ugyanaz az Antonio Berluzzi tervezett, mint még sok mást is a Szentföldön; e mellett nekünk egy szabadtéri mise lett tervezve, de az időjárási bizonytalanságok miatt végül egy kis oldalkápolnában zsúfolódtunk össze. Maga a szikla egy nagyon elhanyagolt területen volt, mintha az nem is lenne fontos...  Mise a Nyolc Boldogság templomában Genezáret (Ginoszár) kibucnál hajóra szállunk. Csapatunk legfiatalabb tagja, a tízes évei elején járó Viktor meghívást kapott, hogy felvonja a magyar zászlót, miközben (a hangszórókból) megszólalt a magyar himnusz. Csodálatos érzés volt...  Magyar zászló a Genezáreti tó fölött Capernaum felé tartottunk, menet közben azonban megálltunk a hajóval az egyik forrás magasságában egy kicsit, s elcsendesedtünk. Gulybán atya a helyhez kapcsolódóan mondta el gondolatait.  Virágok Capernaumban Kiszállás után megnéztük Simon halász (neve később Péter lett) lakóhelyét, aki három évig lakott itt az anyósánál. Jézus is itt kezdte el tanításait, gyógyításait e ház melletti zsinagógában (a zsinagóga nagyon kicsi volt: emlékszünk, a tetőt ki kellett bontani, hogy az inaszakadt ágyát ott lehessen leereszteni, az ajtón ugyanis nem fért be... Azóta e helyére/fölé egy sokkal nagyobb zsinagóga épült, ennek romjait láthatjuk most). Péter lakóhelye fölé egy templomot emeltek.  Capernaum, zsinagóga Innen a tó keleti oldalán megközelítjük a Jordán kifolyásánál lévő Yardenit (Kinneret) városát. Itt van egy keresztelő (alámerítkező) hely, mely azonban nem egyezik meg a Keresztelő Szent János által használt hellyel. Az a hely Bethániánál, sokkal délebbre, a Jordán gázlójánál van, s most nem alkalmas ilyen célra. Láttunk is egy-két alámerítést, míg ott voltunk. A Jordán vizéből valamennyit a bejáratnál lévő csorgókba vezetnek, hogy könnyen lehessen onnan vizet hozni... Innen már hazafelé vesszük az irányt. Útbaejtjük Tiberiast, mely ma fürdőváros. Nevezetessége, hogy itt született meg a zsidók törvénykönyve, a Talmud. Tiberiasban megálltunk enni, ki a hazaiból eszegetett, ki beült egy vendéglőbe és a környék jellegzetes halából, a Szent Péter halból evett. Mi - míg vártunk ezekre - megnéztünk egy környékbeli római katolikus és egy orthodox templomot.  Vendéglő Tiberiasban fával és mezúzával Továbbindulva elmentünk az Arbel hegy ill. az Arbel szoros mellett; ez utóbbinál jött ki a tóhoz a Via Maris, az ókori kereskedelmi útvonal egy mellékága, mely a tengerparti síkságot a Jordán völgyével kötötte össze. Jézus is ezen az úton ment Názáretből a Galilea tóhoz. (Az út végén akkor egy vámtorony is volt.) Aki járt már Erdélyben, hasonló látványban lehet része a Tordai hasadék közelében. Nem sokkal az út vége előtt van egy falu, Migdala (Magdala), itt született az a Mária, aki később Jézus követője lett. Ő a magdalai Mária, vagyis Mária Magdolna.  Az Arbel szoros a tó felől A hosszú utazások során idegenvezetőnk sok információt osztott meg velünk Izraellel kapcsolatban. Így beszélt például Izrael vízgazdálkodásáról, a mezőgazdaságáról, a növényzetről, vadgazdálkodásról, a zsidó szokásokról, ünnepekről, melyek mind érdekesebb képet adtak e bonyolult országról. Aznap délutántól sabbath volt másnap délutánig, amikor is a vallásos zsidók nem dolgoznak. Kíváncsi voltam, hogyan hat ez ki a mi programunkra. Nos, elsőre az tűnt fel, hogy az úton hazafelé lényegesen kevesebb kocsival találkoztunk. Meglepetésünkre az étterem dolgozója, akit mindig ott láttunk sürgölődni körülöttünk (mint kiderült később, ő az étterem vezetője) most is ott volt. Idegenvezetőnk elmesélte, hogy ez a fiatalember nem zsidó, hanem egy olyan törzsből származik, mely valahol egy, a libanoni határhoz közeli faluban él és hagyományosan a zsidók egyik legnagyobb gyűlölője (volt) :-( A másik észrevételünk az volt, hogy a korábban szinte kongó étterem az estére megtelt vendégekkel: családok, barátok voltak ott a jelek szerint, ide jöttek, hogy ne dolgozzanak a jeles napon. Az ezen a napon készített fotókért kattints ide! 02.21, szombat: Kána, Názáret, Tábor hegy  Reggelizünk a kibuc vendéglőjében Reggeli után az első utunk Kánába vezetett. A Galilea területén fekvő Kána, a híres menyegző színhelye a Galilea-hegy gerincén haladó 65-ös úton közelíthető meg észak felől. Valamikor sok keresztény élt itt, mára egy 6-7 ezer lakosú muszlim várossá vált. Megnéztük a menyegző templomát, melyet egy régi bazilika alapjaira építettek. Az altemplomban láthattuk egy olyan kőkorsót, melyben Jézus átváltoztatta a vizet borrá. A templommal szemben volt egy ajándékbolt, ahol borkóstolásra - és vételre - is volt lehetőség. Ezen a környéken édes vörösbort termeltek. Mint ismeretes, a zsidó vallás nem tiltja a bor fogyasztását (ellentétben a mohamedán vallással), csak a részegeskedést :-) A szüret korán, május-júniusban zajlott, a nyári meleg végére már volt újbor, mely a szervezet folyadékháztartását segítheti. Mára azonban (mohamedán vidék lévén) a szőlőket kivágták, s a bort is (nem túl jó minőségűt) máshonnan hozzák eladni. Kána után Názáret következett. Názáret ma a legnagyobb arab város Izraelben, a maga mintegy 200 ezer lakosával. Ősi történelme során az asszírok az itt élő zsidókat kipusztították, helyükre a Júdeában már megélni nem tudó emberek jöttek. Nagy szükség volt az építkezések miatt kőművesre, kőfaragóra, és ácsra, József is így került ide. Először megnéztük a zsinagógát (Jézus, mikor visszatért Názáretbe, hogy szülővárosában prédikáljon, ellenséges fogadtatásban részesült a zsinagógában; ma ez a volt zsinagóga Izrael egyetlen görögkatolikus kápolnája), majd az Angyali Üdvözlet bazilikájához tartozó Szt. József templomban misén vettünk részt, mely után magát a bazilikát is megnéztük.  Izrael egyetlen görögkatolikus kápolnájában, Názáretben Az Angyali Üdvözlet bazilikája egy nagyon modern építmény, 1968-ban készült Mária lakóháza és két templom romjai fölött. A világ különböző országaiból, így Magyarországról is származó, Mária és a kisded témájú alkotások találhatók falain. A magyar alkotást egy jelenleg az USA-ban élő magyar mozaikművész készítette.  A magyar mozaik, felszalagozva Utunk tovább a Tábor hegy felé vezetett. PT felhívta figyelmünket egy tévedésre: a hely, ami mellett elhaladunk, Izrael mezeje, Izrael jelentése pedig: Isten vetése, ez utal az itteni termékeny földre. Az ország, ahol vagyunk most: Israel, mely Istennel harcolót jelent! Megálltunk egy kibucnál, amely arról (volt) hosszabb ideig nevezetes, hogy az országban egyedül itt tenyésztettek disznót. A kibucnak volt egy önkiszolgáló étterme, ide mentünk ebédelni, így disznóhúsból készült ételt is ehetett, aki akart. A Tábor (Tavor) hegy nevét formájáról kapta: egy kenyérsütő kemence kupolájára hasonlít. (Erre a kemencére kívülről tették rá a lepényszerű kenyerek tésztáját sülni). Buszunk csak félig mehetett fel a hegyre, a további utat vagy gyalog teszi meg az ember (zarándokút!), vagy 8 személyes kis mikrobuszokkal.  Templom a Tábor-hegyen A hegyen megnéztük a bazilikát, mely Barluzzi (hát ki más?) tervei alapján készült, megcsodáltuk a kilátást, majd vissza kisbuszoztunk a nagyhoz. Közben - már másodszor aznap - elkapott bennünket a jégeső, és hideg volt, de kegyetlenül és fújt a szél... Jó volt újból beülni a buszba és kicsit melegedni. Bár időnként úgy éreztük, hogy a busz hűtőrendszere önálló működésbe kezd, és csak hűt és csak hűt... A kibucban elköltött vacsora után mi visszamentünk a szobánkba, míg elég sokan még maradtak. Mint utólag számunkra kiderült, jól összehaverkodtak az étteremvezetővel, az meg csak hordta ki nekik az újabbnál újabb kajákat. A mieink meg ettek és énekeltek, majd odavonultak az idegenvezető szállása elé és szerenádot adtak neki és a sofőrnek. Mi ezt hallottuk meg, ugyanis a szobánk pont a dombon fölötte volt. Megkérdezték, hogy nem probléma-e, mire azt a választ kapták, hogy nem, és egyébként is ilyet még ezen a környéken nem is hallottak. A végén elénekelték a székely himnuszt idegenvezetőnknek. Sötét volt, az arcát fentről nem láthattuk... Az ezen a napon készített fotókért kattints ide! 02.22, vasárnap: Bet Shean, Bethlehem, Jeruzsálem Bepakoltunk reggel a buszba és indulás Bet Sheanba, mely a Galileai tótól mintegy 30 km-re délre helyezkedik el. Maga a név annyit tesz: nyugalom völgye, édenkert! Felüdítő források, vizek voltak találhatók a sziklamedencékben. Mint a Decapolis, a hellén korszak tíz legnagyobb városának egyike (Scythopolis), Észak-Izrael legjelentősebb városává vált. Nagyon érdekes maradványokat láthattunk: pl. egy 7000 fős szinházat, fürdőházakat, nyilvános WC(!)-t (mely valószínűleg a világ első WC-je volt, köszönhetően a bő vizeknek). Kr.u. 749-ben nagyon komoly földrengés pusztított: meghagytak egy oszlopmaradványt, mely az oszlopfővel fúródott a kövezetbe, tehát a földrengés során előbb felrepült a levegőbe és onnan visszaesett...  Bet Shean, a földbe fúródott oszlop A régi időkben Petra volt a tömjénkereskedelem központja, ezt a rómaiak elfoglalták. Bet Shean a kereskedelmi útvonal egyik elosztója volt. A tömjén az ókorban (is) nagyon drága volt, így érthető, hogy a lecsapódó pénzből lehetett építkezni! Utunkat folytava elhaladtunk Szamária mellett, ahol a szamaritánusok éltek, ill. ma is élnek. Szamária ma palesztin autonóm terület. Déli része mellett elhaladva észrevettük: tiszta holdbéli táj! Elhaladtunk Jerikó városa mellett, ami szintén palesztin autonóm terület. Jerikó: a kelet legnagyobb oázisa, a tengerszint alatt fekszik egy magaslaton(!); a világ egyik legrégebbi városa, mintegy 10000 évvel ezelőtt települt be. Továbbmenve Jeruzsálem felé átkeltünk Júdea pusztája szélén ill. a júdeai hegyeken, errefelé bódévárosokat találunk. Idegenvezetőnk elmondta, hogy az itt élő embereknek (beduinoknak) az állam nem kevés pénzt fizet. Legtöbbjüknek a városban szép háza van, de sok időt töltenek a pusztában. Jeruzsálemen keresztül mentünk Betlehembe, ami szintén palesztin autonóm terület, de körbe van egy fallal kerítve és csak külön biztonsági intézkedések után juthattunk be. PT elmondta, hogy oda izraeli állampolgárként nem teheti be a lábát, ezért idegenvezetőt váltottunk. A palesztin idegenvezetés ingyen van, csak az az ára, hogy - minden kötelezettség nélkül - meg kell látogatnunk egy egyébként keresztény kereskedő szuvenírboltját. Útlevelünket is elő kellet készíteni. Megérkezve a falhoz katonák fogadtak, a buszunknak egy semleges területre kellett állni, majd mellétolatott egy palesztin busz, erre átszálltunk, az izraeli busz meg eltávozott. Mi pedig bebuszoztunk Betlehembe, mely igencsak dimbes-dombos, az utcák meredekek. Palesztin idegenvezetőnk egy szimpatikus fiatalember, aki 43 éves, német szakos tanár, és az ottani egyetemen végzett. Minthogy erős német tudással senki sem rendelkezett tőlünk, angol nyelvű vezetésben volt volt részünk, melyet Csizi barátunk nagyszerű fordításában élvezhettünk. Először a Születés Templomába mentünk, melyet Jézus születése helyén építettek.  Padlómozaik Szent Ilona korából Az eredeti bazilika 329-ben épült, építője Konstantin császár és anyja, Heléna királynő, a későbbi Szent Ilona voltak. Bejutni csak egy alacsony nyíláson keresztül lehet, az eredeti ajtó tetejét befalazták, hogy lóval ne lehessen bemenni (keresztesek). Nagy volt a tolongás, csak nagy sokára jutottunk be, hogy megnézzük a Születés barlangjában az oltár mellett a születés helyét: egy ezüstcsillag jelzi ezt a mozaikon. (Annak idején az állatokat nem istállóban, hanem barlangban tartották, mert itt elég védettek voltak. Ugyancsak szokásban volt jászolban szülni, mert állítólag az állatok lehellete fertőtlenítő hatású volt.) A templomot most három felekezet is használja: görög orthodoxok, örmények, (ferences) katolikusok. A betlehemi Szent Katalin templom a karácsony ünnepének római katolikus temploma, ide is benéztünk. Ennek főszentélye alatt van három barlang, ezek közül kettő ad otthont a Szent Jeremiás kápolnának. (Ő itt fordította le az Ó- és az Új testamentumot). Innen a Pásztorok mezejére mentünk, ahol két templom is jelzi, hol ültek a pásztorok: egy orthodox és egy katolikus, az Angyalok Ferences temploma, ez foglalja magában azokat a barlangokat, ahol a pásztorok éltek. Itt volt az aznapi misénk is.  Az Angyalok temploma egyik freskója Ezután az említett kereskedő boltjába mentünk. Idegenvezetőnk többször is hangsúlyozta, Bethlehemben nem sok lehetősége van egy embernek, emiatt szinte minden családból egy vagy több ember ajándéktárgyak kereskedésével foglalkozik. Azt is többször elmondta, vásárlásunkkal egy keresztény családot támogatunk. A bolt egyébként nagyon jól kialakított, már-már áruház méretű, jó kiszolgálással, sok áruval, és nem csak bóvlival! Betlehemben egyébként egyre kevesebb a keresztény. Sokan elmennek, egyre több a betelepült muzulmán palesztin. Vásárlás után a busz visszavitt bennünket a "senki földjére", ahol - előzetes telefonegyeztetést követően - már ott várt az izraeli buszunk, mely aztán elvitt jeruzsálemi szállásunkra, a Park Hotelba, közel a parlamenthez, a Knesszethez. Ott hamarosan sor került a vacsorára. Már akkor feltűnt, hogy nagyon sok szinesbőrű túristát látunk. Mint kiderült, nigériai zarándokokról volt szó, akik a nigériai állam finanszírozásában jöttek zarándokolni. Évente egyébként február-március hónapokban tömegek jönnek onnan ilyen módon, majdnem az összes szálláslehetőséget elfoglalva. Egy rossz emlékem is van erről a betlehemi útról: a palesztin busz jóval lerobbantabb volt az izraelinél, az ülések lehajtható karfája sok helyen hiányzott, így az én ülésemen is. A maradék egy fogaskerékszerű csonk, melybe egyszer beleültem és a nadrágomat alaposan kiszakította. :-(( Még jó, hogy volt váltónacim! Az ezen a napon készített fotókért kattints ide! 02.23, hétfő: Jeruzsálem Ezt és a következő napot Jeruzsálemnek szenteltük. Buszunk az óvárosnál tett le, a Szent István kapu környékén. Ez nem a mi Szent Istvánunkról kapta a nevét, hanem az első keresztény mártír után, akit a közelben köveztek halálra és az Olajfák hegyén, a Getsemáné kertben nyugszik. Ez a rész a török időkben készült, forrása feltehetőleg a Mátyás-korban rabolt kincs volt. A kaput még oroszlános kapunak is hívják, mert építtetője, Szulejmán szultán oroszlánokat faragtatott a kapu fölé. Ez a muzulmán hitvilágban elvileg tiltott, de ő megmagyarázta: azért, hogy őrködjenek. És állítólag a régi oroszlános rémálmai ettől kezdve elmúltak... A kapun belépve máris a Via Dolorosa (Szenvedések útja) köveit tapostuk. Nemsokára jobbra fordultunk a Bethesda (Bethseda) fürdő felé (Jézus itt gyógyította meg a bénát). Talán nem írtam még: minden bibliai helyszínen a megfelelő bibliai részből olvastunk, mindig valaki más, önkéntes alapon. Nos, itt én olvastam a megfelelő részt. S miért? "Személyes kötődés" miatt jelentkeztem erre: 62 éve a budapesti Bethesda kórházban születtem :-)))  Magyarázat a Bethesda fürdőnél A fürdő mellett van a Szent Anna templom, Mária állítólagos születési helye (egyes források ezt tagadják, mert ez már kívül volt a régi városfalon, így nem ez lehetett), ezt is megnéztük, gyönyörű. Továbbmentünk az egyes stációkhoz. Hosszú ideig csak négy stációt tartottak számon, s csak az 1900-as évek elején bővítették fel 14-re a számukat. Az út az arab negyeden keresztül vezet, nagy volt a nyüzsgés mindenütt, árusok, boltok egymás hegyén hátán, elmélyülésre nemigen volt lehetőség. Megállva a keskeny utca forgalmát is akadályoztuk, emiatt egyes helyeken a vonatkozó passzust egy másik, alkalmasabb helyen olvastuk fel. Az egyes stációk vagy az utcán, vagy kápolnában, templomban vannak. Az I. stáció (Jézust halálra ítélik) egy iszlám iskola udvarán van, nem jutottunk be. Innen kezdve minden stáció a régi városfalon kívülre esik, hiszen Jézus, mint elítélt nem léphetett a városba. A II. stáció környékén több nevezetes pont is van: két kápolna, az elítéltetés és megostoroztatás kápolnái, ahol Jézus felvette a keresztet és ahol gúnyolták és töviskoronát nyomtak a fejébe. Itt van az Ecce Homo boltív, ez átível az Ecce Homo bazilikába, ahol Pilátus azt mondta: "imhol az ember" (ecce homo). A III. stáció a Lengyel kápolna helyszínén van, itt roskadt le Jézus először a kereszt súlya alatt. Egy örmény kápolna épült az IV. stáció helyén, ahol Jézus anyjával találkozott.  A IV. stációnál Nem jutottunk be az V. stáció (ahol czirenei Simont kényszerítik, hogy ő vigye a keresztet) helyére, egy ferencrendi imaházba. Nem messze innen van a VI. stáció, egy zárdában, Veronika hajdani háza helyén, ahol Veronika letörölte Jézus arcáról a verejtéket. A VII. stáció, ahol Jézus másodszorra roskadt le, közvetlenül a rági városkapu elhagyása után van, a hagyomány szerint ide függesztették ki az Ő halálos ítéletét is. A stáció helyén ma egy ferences kápolna áll. A VIII. stáció helyét (Jézus megvígasztalta Jeruzsálem asszonyait) egy latin kőkereszt jelzi egy görög orthodox kápolna falán. Egy római oszlop jelzi a IX. stációt, már a keresztrefeszítés közvetlen közelében: itt roskadt össze harmadszor is Jézus.  Mindennapos látvány az óvárosban A X. stációtól kezdve már mindegyik a Szent Sír bazilikában található, mely a keresztény negyed közepén található, a Golgota (Kálvária), vagyis hát a Koponyák hegyén. A bazilika helyén már a IV.sz.-ban is állt egy templom, építője Nagy Konstantin császár ill. Szt. Ilona voltak. A bazilika a jelelegi formáját a XII. sz.-ban nyerte el, a Keresztesek építették. Maga a bazilika egy templomegyüttes, mely hat egyház kezelésében van: görög orthodox, örmény katolikus, római katolikus, szír othodox, etióp ortodox, kopt orthodox. Itt mindig nagy a tömeg. Mi - időgazdálkodási okokból - a stációk sorrendjét felrúgva először - elhaladva előbb a X. stáció (Jézust megfosztják ruházatától), majd a XIII. stáció mellett (itt van a felkenetés sziklája, melyre a halott Jézust fektették a keresztről való levétele után) - a Szent Sírhoz mentünk. Ez tulajdonképpen a Szent Sír bazilika középpontjában lévő önálló kápolna.  A Szent Sír Bazilika kupolája Magába a Szent Sírba azonban még mindig csak hosszú várakozás után, egy alacsony bejáraton keresztül, 5-6-osával tudtunk bejutni, ez a XIV. stáció. Egy 1938-ban mozaikokkal újradekorált főszentély, ahol annak idején Jézust anyja szeme láttára keresztre feszítették, a XI. stáció helye. A XII. stáció, ahol Jézus meghalt kereszten, egy keletiesen díszített görög oltár alatt, a Kálvária sziklán van. Megnéztük még a kereszt megtalálásának a helyét is, mely egy ciszterna volt, fölötte kápolna épült. A három keresztet Szt. Ilona találta meg, sugallat hatására.  2000 éve ilyen barlangokba temetkeztek itt  A kereszt helyénél Utunk most a Nyugati falhoz (Siratófalhoz) vezetett, ahova repülőtéri szintű biztonsági intézkedések során jutottunk. Itt különválasztva lehet férfiaknak és nőknek a falhoz menni. Aki akarta, elkészíthette kis céduláját, amit aztán a fal egy mélyedésébe dughatott, s amin egy kívánságot rögzíthetett. Mint minden zsidó szent helyen, a falnál is a férfiaknak kötelező a fejfedő, a kipu viselése. Hogy ne legyen ilyen gond, az elkerített rész bejáratánál van egy tartó, melyben papírból készített kipuk vannak helyi használatra (ezt a megoldást több helyen is láttuk). A zsidó negyed központjába mentünk tovább, itt ebédszünetet tartottunk. Mi egy kis vendéglőbe (gyorsbüfé) mentünk, ahol faláfelt ettünk, ami egy jellegzetes izraeli étel, nálunk is egyre több helyen lehet kapni. Nagyon ízlett, kíváncsi vagyok, vajjon az itthon kapottak megközelítik-e azt az ízt? Van ott egy bolt is, sok mindent lehet kapni, de aki bement, azt mondta, meglehetősen drága a többihez képest. A központban van egy újjáépített zsinagóga, aminek az avatása a közeljövőben lesz. Innen a Sion (helyesen: Cion) hegyére mentünk. Pontosabban arra a felére, ami a városfalon kívül van, mert az a hegyet kettévágja. Itt először Mária elszenderülése helyszínére mentünk, innen a név: Elszenderülés temploma. Itt van az a hely (terem) is, ahol Jézus megmosta a tanítványok lábát az Utolsó Vacsora előtt.  Szalagot kötöttünk a Mária Elszenderülése templomában a magyar mellékoltárnál Innen a kakaskukorékolás templomához mentünk, megnéztünk egy bizánci időkre vonatkozó Jeruzsálem-makettet, amely amellett a lépcső mellett van, amelyen elhangzottak Jézus megtagadásának szavai Péter szájából. Körülnéztünk és a délutáni napfényben megláttuk az Arany Jeruzsálemet: az aranyszínben pompázó város azért kapta a megnevezést, mert minden a Jeruzsálem környéki mészkövekből készült, vagy azzal lett burkolva. Ezt egy 1924-ben alkotott - brit fennhatóság által hozott - törvény szabta meg. De láttuk a fallal elzárt Bethániát is.  A palesztin területek elszigetelése fallal Az aznapi misét itt, a kakaskukorékolás templomában (St. Peter in Gallicantu) végezte lelki vezetőnk, Gulybán Tibor atya. Az ezen a napon készített fotókért kattints ide! 02.24, kedd: Jeruzsálem (folytatás) Most az Olajfák-hegyére igyekeztünk előbb, aznap egyébként többször is "pendliztünk" a hegy és a szemközti oldal között. Először a hegy lábánál megtekintettük az Elárultatás barlangját, ahol Júdás várt a katonákra. Mellette van a Mária sírja orthodox templom. Ide sok és nagyon széles lépcsőkön kellett lemenni, feltűnő volt a sok belógó lámpás. Lent egy pici szentélyben van a sír, mely valószínűleg Mária szüleinek is a sírja. Ez után a Getsemáné kertbe mentünk, ez az elárultatás helye.  Bejárat a Getsemáné kertbe  Ez a fa akár Jézus korában is itt élhetett Az ott lévő göcsörtös olajfa-matuzsálemek némelyike akár Jézus idejéből is származhatott. A kert mellett van a Barluzzi tervezte Agónia bazilikája, az aznapi misénk itt volt. A templomot egyébként Minden Nemzetek templomának is ismerik, mert 1922-ben épült 17 nemzet adományából. Az oltár előtt látható az agónia sziklája (innen a templom neve is), ahol a hagyomány szerint Jézus elfogatása előtt utoljára imádkozott. A templomban sejtelmes félhomály volt, baljós hangulat érződött. A főoltár képét a magyarok adhatták a templomnak - a nagy nemzetek lelkiismerete szólalt meg talán ebben Trianon miatt... A mozaikon arany háttér előtt az imádkozó Jézus látható (Muzsinszki Nagy Endre alkotása), a jobb alsó sarokban pedig a magyar koronás címer. Utunk a Miatyánk (Pater Noster) templom felé vitt. A hagyomány szerint Jézus itt egy barlangban tanította híveit imádkozni, tanítványainak itt mondta el a Miatyánkot. A templom falain kívül és belül 62 nyelven olvasható a Miatyánk. Továbbmentünk, a zsidó temető felől néztünk le az óvárosra. Szemben az Arany kapu, mely be van falazva. A zsidók úgy tartják, hogy a Messiás, majd ha eljön, az Arany kapun lép be a városba, hogy feltámassza a halottakat, ezért is kedvelt temetkezési hely az Olajfák hegye - hogy közel legyenek. Szemben, a Kidron patak másik partján viszont a mohemadánok temetkeznek. A Messiás nem léphet temetőbe, ezért a mohamedánok épp a Templom-hegy kapu előtti lankáján temetkeznek, késleltetve a zsidók Messiásának eljövetelét. :-)) A biztonság kedvéért a kaput is befalazták, azt már csak Isten nyithatja meg. A látvány egyébként csodálatos!  Az óváros az Olajfák-hegyéről Továbbsétáltunk lefelé, és egy ferences kápolnába, a Dominus Flevit (Sír az Úr) kápolnába jutottunk. Kertjében csodálatos növények voltak. A kápolnát szintén Berluzzi tervezte, könnycsepp alakúra. Különlegessége, hogy az oltár - mely nyugatra néz - mögött nagy ablakfelület van, ezen keresztül az óváros látható, közepén pedig éppen a Szikla mecset. Visszajutván a lefelé vezető útra, a kapunál pont egy beduint láttunk szamarával, amint valamit (talán füvet?) szállított. Egy másik csoport volt ott éppen, nosza mindjárt leálltak fényképezkedni. A beduin gyorsan levette a szamár terhét, s valaki máris felülhetett a nyergébe, s integetett, mint hajdan Jézus, mikor virágvasárnap bevonult szamárháton Jeruzsálembe.  Viktor és a beduin Újból buszra szálltunk és az óvárosba mentünk. A Templom-hegyen lévő két mecsetet: az El Aksza és a Szikla mecseteket néztük meg, sajnos, csak kívülről. Bejutni oda is csak nagy biztonsági intézkedések során juthattunk. A mecsetek közül az El Aksza nyitva volt, de oda csak mohamedán léphetett be, a Szikla mecset pedig zárva is volt. A körülötte lévő téren egyes alkalmakkor sokezer ember is összegyűlik. Most csak lézengtek, de a szent helyhez méltatlanul voltak nagyon szemetes helyek is! Innen a bazáron keresztül távoztunk, s egy önkiszolgáló étteremben ehettünk. Ezután a Yad Vashem emlékhelyet látogattuk meg, ez a zsidó holokauszt áldozatainak emlékhelye. Voltaképpen oktatási célból hozták létre eredetileg, mert a világháború után azt tapasztalták, hogy az árvák szégyellik, ami a szüleikkel történt. Emlékezés csarnoka (haláltáborok), Gyermekek emlékhelye, Elpusztított Közösségek Völgye, a zsidók megmentésében részt vett nemzeteket és nem zsidó személyeket jelölő fák: mind egy-egy állomása az egész emlékhelynek. Onnan eljövet ellátogattunk egy olyan pontra, ahol gyönyörű kilátás nyílt a városra és nagyszerű lehetőség volt csoportkép készítésére. PT vállalta a fotós szerepét, a sorba rakott fényképezőgépeket egymás után kattintgatta el, ebbe a tevékenységbe az ott "ólálkodó" árus is besegített. :-)  Zarándokcsapatunk A mai nap utolsó programja a Nemzeti Gyémánt Központ (NDC) meglátogatása volt. Az elején egy filmvetítés mutatta be a központ működését, a gyémántcsiszolást, majd iparművészek műhelyei mellett jutottunk a boltjukba, ahol nagyon szép arany-, ezüstékszereket gyémánttal, de egyéb drága- és féldrágaköves ékszereket (nem értek hozzá, de azt hiszem, elég drágán...), és míves mezuzákat is lehetett venni. Nem is vett ott közülünk talán csak egyikünket kivéve senki semmit, csak a nyálunkat csorgattuk (már aki). PT újabb információkkal szolgált visszafelé. Elmondta, hogy egy nagyvázsonyi fiatalember, bizonyos Kolek Tivadar (Theodor), nagy karriert futott be: 28 éven keresztül ő volt Jeruzsálem polgármestere. Itteni nevén Teddy Kolek nagyon sokat tett a városért, a mai Jeruzsálem, a fejlesztések mind az ő keze nyomát viselik magukon... További információval is szolgált a lakossággal kapcsolatban. Nekünk is feltűnt, hogy sokfelé hallunk pl. orosz szót, így rögtön Netanyaban, ahol a pénzváltó orosz volt. Szóval elmondta, hogy Izraelben az első generációs zsidókat származási országuk szerint is hivatalosan megkülönböztetik, később már csak a fizimiskájuk árulkodik erről, ill. az akcentusuk. Az ő kitűzőjére pl. rá volt írva, hogy román zsidó. Utunk során többször hallottuk a müezzin imára hívó hangját. PT elmesélte, hogy évente müezzinversenyt tartanak, a legelső tíz helyezett hangja hallható aztán egy évig felvételről a tíz legnagyobb, legjelentősebb minaret erkélyéről, hangszórókon eresztül. Vacsora után sétálni mentünk Csiziékkel, közelről is megszemléltük a közelben lévő vasúti hidat, mely fantasztikus látványt nyújt: egy függesztett szerkezet az egész. Egy spanyol tervező álmodta ilyenre. Még nem adták át. Az ezen a napon készített fotókért kattints ide! 02.25, szerda: A Holt-tenger térsége Idegenvezetőnk tanácsát megfogadva , fürdőruhát és papucsot csomagolva elindultunk utunkra. PT útközben több információt is megosztott velünk. Pl. a tegnapi látogatásunkhoz kapcsolódva elmondta, hogy a karát egy súlymérték, 0,2 g-ot jelent. Nevét a szentjánoskenyér magjáról - garat - kapta, mely mindig azonos súlyú! Egyébként tele van vitaminnal, ásványi anyagokkal. A másik ilyen érdekesség az Izraelre jellemző sokféle éghajlati övezet, ill. ezek gyors változása. Így az Olajfák hegyén évi 400-450 mm csapadék hullik, míg néhány 100 méterrel odébb kevesebb, mint 200 mm (ez már sivatagi jellegzetesség). Izraelben több sivatag is van, mi először a Júdeai sivatag térségében haladtunk. A Negev sivatag Izrael egy másik, nagy kiterjedésű sivataga (negev szárazat jelent). A Sínai sivatag is nagyon száraz, ott évi 30 mm csapadék hullik. A városból kifelé menet feltűnt, hogy a viszonlag új házak környéke nagyon elhanyagolt, szemetes. Útközben több "bódévárost" is láttunk, majd letértünk egy földútra, amin az aznapi mise szabadtéri színhelyére értünk. Ez a hely, a megkísértés helyszíne, egy - állandó vizű - patak völgye volt. Jézus itt böjtölt 40 napig, az ördög itt kísértette meg. Kiszállás után azonnal megleptek bennünket a beduin árusok, portékáikat kínálgatva. Voltak köztük nagyon szép darabok is. A mise hamarosan elkezdődött, melyen szemlélőként a beduin árusok is rész vettek szamarastul, tevéstül. A szertartást nem zavarták, köszönhetően talán PT-nak. A mise végén elkezdődött az árusok újabb rohama. A beduinok büszke emberek, volt olyan fiatalember, aki árujáért a pénzt elfogadta, de az odanyújtott egyéb pénzt visszautasította. Volt egy néhány (4-5!) éves fiúcska, aki szamarával járt-kelt köztünk, olyan szakértelemmel kötötte ki szamarát 3(!) csomóval, hogy csak néztünk!  Szabadtéri mise beduinnal Továbbutaztunk a Holt-tenger térségébe. Utunk a gyönyörű Ein Gedi oázis mellett vitt el. PT elmondta, hogy ez egy a bibliai Édenre emlékeztető természeti rezervátum. A benne található gyógyforrás a gyors regenerációt szolgálja. Itt készítették az esszénusok híres balzsamjukat, amit Kleopátra is használt. Ha időnk engedi, visszafelé megállunk, mondta. A buszról leszállva máris egy nagykabinos felvonóhoz tartottunk, mely nagyon hamar felvitt bennünket a +70 m-en lévő Maszada fellegvárba. No persze gyalog is fel lehet jutni, az ún. Kígyó-ösvényen keresztül, sokan választják a feljutás ezen módját. Megnéztük a fellegvár fémből készült makettjeit, a csodálatosan megépített fürdők rekonstruált maradványait. Megcsodáltuk a párába burkolózó Holt-tenger látványát, a régi római táborok maradványait. A mélyben lent láttuk a római táborok maradványait. Meghallgattuk PT ismertetőjét a vízellátás rendszeréről, a hatalmas ciszternákról, gabonatárolókról, melyek évekre elegendő muníciót adtak a vár védőinek, nem tudták kiéheztetni sem őket. Láthattunk a mélyben több fényszóróegyüttest: ezek az időnként látható/hallható fény-hang játékok kellékei. Továbbhaladtunk a Holt-tenger déli medencéjéhez, megálltunk egy helyen, ahol szállodák, éttermek, kiépített strand és bevásárlási lehetőség volt. PT elmondta: a fürdéshez jó a levegő (25-26 fok), a víz egy kicsit ugyan hideg, de menjünk bele bátran, nem lehet megfázni. Mi szedtünk egy csomó sókristályt Csizivel, másoknak is jutott belőle. A part közvetlen közelében nem voltak, kellett keresni egy olyan helyet, ahol - már beljebb - volt egy kis dombocska, és ott elég sekély volt a víz ahhoz, hogy le lehessen nyúlni ezekért a 1,5-3 cm átmérőjű kristályokért. Mások csak fürödtek, vagy bekenték magukat a bevásárlóhelyen kapható iszappal, hogy regenerálódjanak. PT mondta is indulás után, hogy nem ismer a társaságra, lehet, hogy nem is jó buszra szállt? :-)) 5-6 perces késéssel indultunk vissza, a buszunk sem tudott valószínűleg megfelelő tempóban menni, így 3-4 perccel lekéstük a következő programhelyen, Kumránban az utolsó vetítéses bemutatót. Kaptunk is a fejünkre, hogy "látják, ezért hajtottam korábban is a csoportot, mert ez a késés eredménye". Megnéztük távolról az első barlangot, ahol tekercseket találtak, meghallgattuk a megtalálás történetét (mesét), bár a cáfolatát is rögtön, megnéztük kicsit közelebbről a 4. sz. barlangot, ahol a legtöbb tekercset találták. Mint kiderült, ennek a barlangnak a feltárásában PT - talán barlangászmúltjának is köszönhetően - részt vett. Innen hazamentünk. Vacsora után még elmentünk sétálni Csiziékkel, közelebbről is megnéztük és lefotóztuk az új vasúti hidat, egy közeli bevásárló központban vettünk néhány dolgot, most már az itthon maradottakra gondolva... azután csomagolás a másnapi induláshoz.  Az épülő vasúti híd Jeruzsálemben Az ezen a napon készített fotókért kattints ide! 02.26, csütörtök: Jeruzsálem - Tel Aviv - Budapest Utolsó napunkhoz érkeztünk. Csomagjainkat berakták a buszba, majd elindultunk a közelbe. Rahm-hegy, ide épült az izraeli parlament, a Kneszet. Építészetileg nem egy nagy valami, nem is a föld feletti része a lényeges, hanem az alatta lévő. Eredetileg bunkernek építették, svéd tervek alapján. Még egy földalatti vasútja is van, amely kiviheti a képviselőket, személyzetet vész esetén a városon kívülre. Vele szemben van a Wohl Rose Garden, ahol a világ minden rózsafaja megtalálható és előtte egy hatalmas menóra-szobor. A rózsaparkot a Wohl család utolsó sarja tiszteletére létesítették 1981-ben, aki hatalmas vagyonát Izraelre ill. Jeruzsálemre hagyta. Innen továbbmentünk Ein Karembe, mely egy Jeruzsálem környéki, Júdea hegyi falu, Keresztelő Szent János születési helye. Ezen a vidéken a bibliai időkben és után szőlőtermelés folyt (Ein Karem jelentése: Szőlők forrása). Ez a rész aztán mohamedán vidék lett, így aztán ki is vágták a szőlőket. Először egy Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templomba mentünk. Az udvarán több nyelven, így magyarul is olvasható János imája. A templom után továbbmenve találtunk rá Mária kútjára, ahol Erzsébettel, János anyjával találkozott. Az akkor már szintén áldott állapotban lévő Mária azért ment Erzsébethez, hogy segítségére legyen a szülés előtt. A helytől nem messze van egy barlang, e fölé épült a Találkozás Temploma, ami tulajdonképpen nem is egy, hanem két templom. Itt (a felsőben) volt az utolsó misénk is. A mise után még összegyűltünk egy fél órára a templom előtt, idegenvezetőnk arra kért, mondjuk el, mi volt a véleményünk az útról.  Ein Karem. Mária Erzsébethez szóló szavai: a "Magnificat" Nagyon sok pozitív dolgot mondott a csapat róla, de a negatívumokat sem hallgattuk el. Utunk utolsó programpontja következett: vásárlás a bazárban. Erre mintegy két óránk volt. Mi Csiziékkel indultunk el, időnként hozzánk csapódott valaki, majd levált... A végén Csizivel bementem az információs irodába térképért, az iroda előtt leültünk egy padra, tanulmányozni. A megbeszélt indulásig még volt egy negyedóránk. Odaült mellénk egy öregember, egy fiatal pedig (az öreg unokaöccse) elkezdett kérdezősködni: honnan jöttünk stb. Végén Csizit behívta a boltjába, csak hogy átadja az üzleti kártyáját, majd otthagyta egyedül, Csizi nem akart emiatt eljönni. Majd visszajött az árus és feltétlenül el akart valamit adni neki. A percek vészesen fogytak, Teri közben már másodszorra telefonált ránk. Mint kiderült, a busz hamarabb jött, nem is a megbeszélt helyen állt és nem várakozhatott ott, és csak mi hiányoztunk... Nagy nehezen sikerült (vásárlás nélkül) távoznunk, és futás a buszhoz. Elindultunk, de egy helyen az amúgy is döcögős forgalom bedugult: az út mellett valami égett, talán egy kocsi, emiatt álltunk. Aztán sofőrünk gyorsan egy másik útra kormányozta a buszt és kis késéssel meg is érkeztünk a repülőtérre. A biztonsági ellenőrzés most másként történt: mivel a biztonsági emberek magyarul nem tudtak, egy kérdőívet raktak elénk a szokásos kérdésekkel és az alatta lévő válaszok egyikére kellett rábökni. A szokásos várakozás után beszálltunk, majd nemsokára felszálltunk. A kaja most is fínom volt, csak az időjárás ijesztgetett bennünket egy kicsit: többször is kisebb légörvénybe kerültünk, a leszállás sem volt teljesen sima. De: egy csodálatos út után VÉGRE ITTHON VOLTUNK!!! Az ezen a napon készített fotókért kattints ide! Köszönöm Terinek, hogy nagyon alaposan és kritikusan többször is átnézte az anyagot és segített a képek kiválasztásában! vissza az elejére |
|||