Tasi László és családja honlapja

Családi történetek: üdülés Brácson

Réka novellája A novella bírálatai A finnugor fesztiválon... Olaszországi próbaút Észtországi kiruccanás Salzburgi út Szentföldi zarándoklat Lisszaboni utazás Üdülés Brácson Üdülés Brácson 2011-ben		Üdülés Brácson Imi még a 2009-es családi találkozón szól Terinek, hogy szept. 7-től 14-ig rendelkezésre áll 12 fő részére a brači (Horvátország) üdülőjük. Már tavaly is ott akarta megrendezni a 60 éves szülinapját, de különféle okokból nem sikerült. Most szerette volna ezt megismételni, de a családit megelőző napon tudta meg, hogy kezelései tovább kell tartsanak, így megint nem jöhet, hát Terka szervezze meg, hogy ahányan odaférnek, menjenek le egy hétre az ő kontójára. Többen nem voltak erre kaphatók, így az utolsó percig való szervezés után 7-én, hétfőn reggel egy kocsival indultunk el: a Tálas házaspár, Sesztákné Ági és mi. Váltott vezetéssel értünk Splitbe 14.10-kor, gyors jegyváltást követően még felhajthattunk a 14.15-ös kompra. A supetari megérkezés után szűk félóra múlva (egy helyen kissé eltévedtünk) a házhoz is megérkeztünk, de mivel a gondnoknak csak onnan telefonáltunk, ezért a sógorát küldte oda a kulcsokkal, aki helyi lakos lévén 10 percen belül meg is érkezett egy hölgy kiséretében. (Mi - gyatra nyelvtudásunk miatt - azt hittük, ő a gondnok és a felesége). A formaságok elintézése után lecuccoltunk, majd elmentünk sétálni. Misi kérésére felkerestük a helybeli katolikus papot azzal a kéréssel, hogy a következő napon - ünnep lévén - szeretne misézni. A beszélgetést angolul indítottuk, Terivel egész úton arra készültünk, hogy mondjuk el a dolgot (nem mindennapi szavak). Ő végighallgatta nyögdécselésemet, majd közölte, hogy inkább németül... Kicsit nehéz volt hirtelen váltani, de végülis sikerült. Megbeszéltük, hogy másnap a reggeli mise után 9-re megyünk. Azt is felajánlotta, hogy vasárnap misézzenek együtt Misivel. Elbúcsúztunk, majd továbbsétáltunk a közeli kikötőhöz és élveztük a valódi dalmát falusi/üdülőhelyi hangulatot. Reggel a misénkkel kezdtünk. A templomban azonban csak egy idős embert találtunk, aki csak horvátul beszélt, s valami miatt Áginak akart valamit feltétlenül mondani, amit senki nem értett. Mi Misivel bementünk a plébániára, hátha ott van a plébános, akivel megbeszéltük a dolgot. Oda jött aztán utánunk az előbbi bácsi és visszahívott, mondván, minden rendben. Misi beöltözött és elkezdte a misét, a bácsi ministrált neki. Utólag derült ki, hogy ő a plébános (pap?)testvére. Ági és Erzsi kitűnően kántorizáltak. A misére előjött a "mi papunk" is, leült mögénk és meglepődve hallottuk, hogy dúdolja a dallamokat. A végén elmondta, hogy volt valahol (elfelejtettem a nevét), ahonnan ismeri ezeket. Azzal váltunk el, hogy találkozunk vasárnap. A mise után elmentünk fürödni, azt a kis öblöt kerestük föl, ami a háztól 5-7 perces kényelmes gyalogútra volt, nagykavicsos a közepe, kicsit távolabb (30-50 m) köves, sziklás, de sünmentes. Fürdés után visszamentünk a házba egy kis punnyadásra, majd este egy kis séta is belefért. Szerda reggel kocsival indultunk fürödni, megpróbáltuk megkeresni azt a viszonylag közeli strandot, amelyik homokos (Lovrečina). Meg is találtuk, de csak egy keskeny úton lehetett volna megközelíteni, Erzsi és Ági határozott félelme miatt aztán visszaautóztunk az előző napi helyünkre. Fürdés, napozás után visszamentünk az üdülőbe. Este 6 körül aztán régi barátaink, az Egri házaspár érkezett meg. Este besétáltunk velük a faluba, de Erzsiék és Ági most nem tartottak velünk. A kikötőben megszólított bennünket Csete Áron, Gáborék ismerőse, aki ott sétált a feleségével. Együtt tartottunk egy jó darabig, jót beszélgetve. Ők délvidékiek lévén a nyelvet is jól beszélték, és jó tanácsokat adtak, hova mehetünk. Másnap délelőtt elindultunk a közeli Škrip-be, ezt a kis falut Bicsi Jancsiék ajánlották korábban figyelmünkbe, elmondva, hogy van egy magántulajdonban lévő kis vára, a várúrnőnél pedig fínom saját készítésű diólikőrt, pálinkát, olívaolajat és más dolgokat lehet vásárolni. A parkolóban elénkpenderült egy idős asszony, ékes konyhanémetséggel invitált bennünket egy 300 éve épült ház felé, majd be. Ott pedig saját készítésű pálinkáját ajánlotta. Mikor a diólikőrről kérdeztük, csak vállvonogatás volt a válasz: neki nincs olyan. Már akkor tudtuk, hogy nem a várúrnővel beszéltünk... Mindenesetre vettünk finom aszalt fügét tőle. Eltávozván a házból a parkoló túloldalán megláttuk a várat, bemenve találkoztunk is a várúrnővel, egy nagyon konszolidált és disztigvált megjelenésű hölggyel, aki viszont csak horvátul tudott. Azonban lassan beszélt, hogy mindenki értse :-) , így Gábor, aki jól beszél oroszul, nagyjából mindent értett és fordított. Nála aztán vettünk diólikőrt, s másokat, Erzsiék hajtást kaptak egy fehér leánderről is. Felmentünk a falu fölé, csodás kilátás tárult szemünk elé, Erzsiék újabb hajtásokat, magokat szereztek, szóval jó délelőtt volt. Hazamenve rögtön a strandra mentünk, majd a szokásos estebédet készítettük el, utána sétálni mentünk (itt még Ági velünk tartott). Egy pincében nagyon jó száraz vörösbort vettünk, fügét, magokat, hajtásokat, gránátalmát "loptunk". A következő napra, péntekre kirándulásokat terveztünk. Először Nerežišća-ba (ejtsd: Nerezsistya) mentünk, ez volt valamikor a sziget központja, onnan Dolni Humac-ba, ez egy közeli falu egy völgy egyik oldalán. Mellette és vele szemben kőbánya működik, az ott bányászott mészkőből készített építőanyagokkal világszerte találkozhatunk. Innen Milna-ba mentünk, egy kétszer egy sávos, de meglehetősen keskeny úton, a lányok kapaszkodtak is erősen az ülésekbe és mereven csak előre néztek :-). Milna nagyon kedves kisvároska, viszonylag nagy kikötővel. Visszafelé menet ismét bementünk Dolni Humacba, itt van egy vendéglő, amit Csete Áronék ajánlottak: a Konoba Kopačina, ide Gáborék invitálták meg a társaságot. A kaja nagyon fínom volt és bőséges, érdemes volt odamenni, ajánlom mindenkinek, aki csak arra jár! Hazamenve Gáborék még leszaladtak fürödni egyet, mi Rékáékat vártuk, akik a 16.45-ös kompra kaptak helyet. Meg is érkeztek 6 óra körül: Réka+Zoli, Petra, Zoli öccse, Dani no és a kutya, Kófic. Ők ugyanis munkahelyi elfoglaltság miatt csak most jöhettek. Vacsora, borozgatás következett, majd váratlan vendégünk jött: a(z igazi) gondnok és a felesége jöttek, ez azért is meglepő volt, mivel szombatra beszéltük meg a találkozót SMS-ben. Rendeztük a még hátralévő dolgokat, jót beszélgettünk, mielőtt elmentek. Szimpatikus emberek. Utána leültünk megbeszélni a másnapi programot. Rékáék először oda akartak menni, ahol mi voltunk aznap ill. előző nap, mi viszont az ő általuk előzetesen kinézett helyekre mentünk volna. A végén e mellett döntöttünk. Szombaton reggel mindannyian elindultunk a Blaca kolostor (Pustinja Blaca) felé, Supetarban tankoltunk, némi nehézségek és összevissza kacskaringózások után: a GPS valószínűleg egy nagyon régi térkép alapján vezetett (volna) bennünket, míg végül megtaláltuk a nyilvánvalót: a kikötő mellett volt a kút. A Blaca kolostorhoz a 113-as, majd egy másik, a Vidova Gora-hoz vezető műútról lekanyarodó, 6,5 km hosszú murvás úton lehet eljutni. Azazhogy csak egy parkolóig, innen még további 2,5 km-es kavicsos hegyi ösvényen lehet a kolostort elérni, mely a völgyben van. Természetes, hogy Ági ide már nem jött velünk, a kocsiban pihent addig, míg vissza nem tértünk. A kolostorhoz mintegy egy óra séta után jutottunk el, s hamarosan elindulhatott a vezetés. Vezetőnk végül ékes konyhanémetséggel (mondatok állítmány nélkül) vezetett végig a kolostoron, sok érdekességet mutatott be. A kolostorról bővebben itt olvashattok! A végén vettünk ásványvizet, ami betétes üvegben volt, emiatt azt áttöltötték műanyagpalackokba. Visszafelé úton Teri inni akart, a kupak azonban kirepült a kezéből, el a szemüvege mellett, s eltűnt a szakadékban. S akkor meghallottuk Petra hangját: "vigyázzatok a kupakra nagyon!", majd jött ő is, arcán a kupak véres nyomával. A parkolóból visszaindultunk, majd elkanyarodtunk a Vidova Gora felé: ez az adriai szigetvilág legmagasabb pontja, 780 m. Nevét a csúcstól mintegy száz méterre lévő Szent Vid(us) kápolnáról kapta. A csúcsról nagyszerűen lehet látni Bol-t, mely már egy kissé elnyugatiasodott része a szigetnek. Átnézhetünk a következő nagy szigetekre, Hvar-ra, Viš-re, Šolta-ra és a környező kisebb-nagyobb szigetekre, de ugyanúgy jól látható maga a szárazföld is. S így legalább Áginak is volt valami élménye aznapra. Innen már hazavezetett az utunk. Otthon aztán egy jót grilleztünk (bár kissé lassan készültek el a falatok, "hála" gyakorlatlanságunknak). Vasárnap reggel (délelőtt) mindannyian misére mentünk, a 10.45-ösre, erre volt ugyanis megbeszélve, hogy Misi és a helyi pap koncelebrálnak. Misi és Petra már jó előre odamentek, hogy az esetleg szükséges dolgokat megbeszélhessék (németül), de a "mi papunkat" nem találták ott, az ott lévő idősebb pap (de nem akivel kedden találkoztunk) sem beszélt sem németül, sem angolul. De legalább tudott a kérésünkről. A templom majdnem tele volt, és sok volt a fiatal. Egy csapat fiatal énekelt, gitározott, egyikük szintetizátoron játszott elég jól - látszott, hogy nem először csinálták. A helyi pap intésekkel irányította Misit. Az átváltoztatást közösen végezték, majd később Misi áldoztatta meg a hívek nagy részét. Szóval sikeresen zajlott az együttműködés. A mise végére megjött az eső is, jókora záporban jutottunk haza, emiatt az "otthoni tevékenységnek" jutott inkább szerep: olvasás, kártyázás stb. A Réka által készített blaca-kolostori képeket letöltötték a Dani notebookjára, s azt levetítették Áginak ill. Zolinak (ő a kutya miatt nem mehetett be a kolostorba). Délutánra az eső is elállt, a fiatalok és Gáborék lementek fürödni a partra, a többiek (Ági kivételével) sétálni mentünk. A kikötőben egy kocsmánál öregurak énekeltek nagyon szépen dalokat, mi is, de a szomszéd asztaloknál ülő német vendégek is nagyon megtapsoltuk őket. Este kártya, olvasás, majd összepakolás: készülődés a reggeli induláshoz. Hétfő reggel, az indulás ideje: reggeli, bepakolás, kulcsleadás (Joskoval megbeszélve), de a korábbi kompot már nem értük el. Sebaj, hamar jött a másik. Splitből elmentünk a Krka-i Nemzeti Parkhoz, azonban be már nem mentünk: a belépőjegy túl sok lett volna ahhoz képest, hogy mennyi időt tudtunk volna eltölteni ott. Hasonlóan voltunk a Plitvicei tavak meglátogatásával, oda még jókora kitérőt is kellett volna tennünk (a társaság nagyobb része már járt ezeken a helyeken egyébként is). Ehelyett megálltunk az autópálya egyik pihenőhelyénél, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Krka folyó torkolatára! Innen már csak Budapest (Gabiéknak a Velencei tó, Rékáéknak Miskolc) volt az úticél aznapra, mert egy többlet Nyíregyháza-Miskolc út már sok lett volna, igy ezt másnapra halasztottuk. Az üdülés fotói hamarosan itt lesznek láthatók! vissza az elejére
		vissza a főoldalra